Szakmai beszámoló a bajorországi erdészszakmai tanulmányútról

Szakmai beszámoló

a 2016. november 14-20. között megrendezett németországi tanulmányútról

 

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a LIFE13 INF/HU/001163 – LIFEinFORESTS pályázat keretében tanulmányutat szervezett Németország bajor tartományába. A tanulmányút célja az volt, hogy a hazai erdészeti szakemberek in situ ismerkedjenek meg olyan természetkímélő erdőgazdálkodási módszerekkel, amelyekben a német kollégáknak már több évtizedes gyakorlatuk van. A 30 szakmai résztvevő között voltak magán- és állami erdőgazdálkodók, erdészeti hatóság képviselője, erdészeti oktatók, valamint nemzeti parki és minisztériumi szakemberek közül olyanok, akik napi szinten foglalkoznak erdőkhöz köthető tevékenységekkel.

 

Szakmai program:

2016. november 15.

Duna-ártér központ, Schloß Grünau

 

Elsőként Ingolstadt környékére látogattunk el, ahol a Duna-ártér központban (Auenzentrum im Schloß Grünau) hallgattunk meg egy általános bevezető előadást Roland Beck erdészeti osztályvezetőtől (Élelmezési, Mezőgazdasági és Erdészeti Hivatal, Ingolstadt), majd megtekintettük a központban kialakított látványos kiállítást majd terepi bemutató következett. Ennek során ízelítőt kaptunk a Duna redinamizációs projektjéből. A Duna Magyarországtól nyugatra eső szakaszán – így Németországban is – a legtöbb ártéri erdő erősen leromlott állapotban van a folyószabályozás, a vízerőművek nagy száma, és az intenzív tájhasználat miatt. A folyó vízszintcsökkenése következtében az ártéri területeken is csökkent a talajvíz szintje, amely kedvezőtlenül befolyásolta a terület hidrológiai viszonyait. A vízügyi szakemberek vízpótlást alkalmaztak mellékágak revitalizációjával, amelyet többek között vízkormányzó műtárgyak kialakításával valósítottak meg. De találkoztunk olyan bizarrnak tűnő megoldással is, ahol közvetlenül a megemelt vízszintű Dunából a mellékágra merőlegesen, „emeletesen” („folyó fölött folyó”) kialakított mesterséges mederből pótolják a vizet az ártéri területeken. A revitalizáció sikerét a fás társulások állapotának javulása, ritka védett növények és állatok újbóli megjelenése, megtelepedése jelzi. A hód, mint jelölő faj állománya örvendetesen növekedett. A terület kezelői büszkén számoltak be pl. a papucskosbor jelenlétéről. A Natura 2000 területen tölgyes ligeterdőt tekinthettünk meg. A helyi szakemberek elmondása szerint a környék lakossága, valamint civil szervezetek is bekapcsolódnak önkéntességi alapon a védelmi munkába, de emellett az önként vállalt feladatok megvalósításáért pénzbeli támogatások is felvehetők. Ilyen támogatandó tevékenység pl. az erdőkben holtfa visszahagyása, a hódok megtelepedésének elősegítése.

Hódok munkájának az eredménye

 

Délután a német kollégák Ingolstadt város erdejébe kalauzoltak minket, ahol megtekinthettük az ott folyó gazdálkodást. Régebben középerdőként kezelték a területet, amelynél a tűzifa nyerése mellett egy állandó erdőképet tartottak fenn. Jelenleg a gazdálkodásban már figyelembe veszik a Natura 2000 célokat is.

Ingolstadt-i programunk után Ebrach-ba utaztunk, ahol este az ebrach-i erdészet vezetője, Ulrich Mergner tartotta meg bevezető előadását. A területen felmerült nemzeti park kialakításának az igénye, azonban – mivel Németországban a nemzeti parkokból teljesen kizárják a gazdasági célú használatot - a nemzeti park létesítése lakossági ellenállásba ütközött. Áthidaló megoldásként olyan kezelési/gazdálkodási módokat kellett bevezetni a területen, amellyel a gazdálkodás mellett részben megóvható az erdők biológiai sokfélesége. Kis területű erdőrezervátumok kerültek ugyan kijelölésre, de az erdők nagyobbik részében gazdálkodás is folyik. Kialakítottak egy örökerdő-hálózatot, melynek során biotópfákat jelöltek ki olyan lábon álló fák közül, amelyek különböző élőlényeknek szolgálhatnak potenciális élőhelyül. A biotópfák száma meghatározott egy adott erdőrészben, ha valami miatt kidől, akkor helyette új kerül kijelölésre. Nincs vágásos erdőhasználat, kizárólag folyamatos erdőborítás melletti szálalás részeként célátmérős gazdálkodást végeznek.

 

2016. november 16.

Másnap egész napos terepi programra invitáltak minket, ahol elsőként az erdőrezervátumba vezetett utunk. Sétánk elején már több olyan fát is szemügyre vehettünk, amelyek táblácskával vannak ellátva jelzésül a látogatók felé, hogy az adott egyed biotópfaként funkcionál, és ekként van nyilvántartva. Ezen a területen vizes élőhely is található, amely egy erős hódpopulációnak nyújt otthont. Jól megfigyelhető volt a hódok munkálkodása, a fadöntéseik nyomán kialakult természetes gátrendszer. A hódok jelenlétére tájékoztató tábla hívja fel a figyelmet, valamint azt is megtudtuk, hogy a gazdálkodók támogatást vehetnek fel a hód megtelepedésének elősegítésére, illetve jelenlétének, esetleges károkozásának kompenzációjaként. Az erdőrezervátumban a holtfa sokrétű szerepét is volt alkalmunk tanulmányozni. Nem csupán maga a fatest és kéreg szolgálhat élőhelyül moháknak, zuzmóknak, gombáknak, xilofág rovarfajoknak, ill. odúlakó madaraknak és emlősöknek, hanem a kidőlt fa gyökértányérjának helyén felgyűlt víz is teremthet mikroélőhelyet, és válhat szaporodásra alkalmassá egyes kétéltűfajok számára. Láthattuk azt is, hogy a „békén hagyott” erdőben a természetes erdődinamikai folyamatok során a bükk képes kiszorítani a tölgyet, mivel sokkal hatékonyabban újul.

Épülő hódgátak

 

Mesterséges odúkészítés

 

Következő állomásunk egy gazdasági célú erdő volt, ahol viszont természetközeli gazdálkodást próbálnak megvalósítani. Célátmérős fahasználattal történik a gazdálkodás. E kifejezés alatt olyan fák kivágását érti a szakirodalom, amelyek a kívánatos mellmagassági átmérőt már elérték. Ezt a gazdálkodási módot jellemzően a szálalásos üzemmódú erdőkben alkalmazzák. Ezen a területen a célátmérős fák kivétele úgy történik, hogy az első elágazásnál vágják el a törzset, a fölötte lévő részt – a teljes koronát - viszont az erdőben hagyják holtfaként. Nagy jelentőséget tulajdonítanak ún. biotópfák kijelölésének, amelyek a „lépőkövek” (stepping stones) kialakításában is szerepet játszanak. A lépőkövek – csakúgy, mint az ökológiai zöld folyosók – lehetőséget biztosítanak az élőhelyek közötti átjárhatóságra. Kísérőnk bemutatott egy odúkészítési projektet, amelynek során négyszög alakú nyílásokat alakítottak ki fákban. A természetes sebgyógyulási folyamat során a négyszög alakot a fa legömbölyítette, így a kialakított odvak már természetes benyomást keltenek, amelyekben többek között gombák is megtelepszenek. Ezek a fák innentől kezdve már biotópfaként töltik be szerepüket azokban az élőhelyfoltokban, amelyek a populációk számára biztosítják a folyamatos és természetes átjárhatóságot a különböző élőhelyek között.

 

Érdekes volt az a gyakorlat, hogy a kidöntött fának – amennyiben a döntés után kiderül, hogy az alja üreges volt – az üreges részét levágják, és élőhelyként (például kétéltűek búvóhelyeként) a területen hagyják.

Erdőrezervátum Ebrach közelében

 

A szakszerűen végrehajtott erdőgazdálkodásban rendkívül fontos a hozzáértő fakitermelő munkások alkalmazása. Ennek érdekében kizárólag saját fakitermelőkkel dolgoznak, akik munkáját folyamatosan ellenőrzik. Így a pontosan végrehajtott döntések miatt minimálisra csökkenthető, illetve elkerülhető például az újulat összetörése.

A folyamatos erdőborítás melletti gazdálkodáshoz fontos a közelítőnyom-hálózat megfelelő kialakítása. Az itt kialakított közelítőnyomok jelentősen természetközeli állapotot mutattak, leginkább a fák jelöléséről voltak felismerhetőek. A fakitermelési munkák során így nem járják össze a teljes erdőtalajt. A közelítőnyomokról való letérés a munkavégzés során tilos, azt a vállalkozót (itt már vállalkozót is alkalmaznak), aki a munkálatok során géppel arról letér, pénzbírsággal sújtják.

A gazdálkodásra vonatkozóan is állítottak be kísérleti parcellákat a német kollégák, ahol parcellánként különböző eréllyel, ill. más-más szinteket érintve történik a fahasználat. Alsó szintű, gyenge felső szintű és erős felső szintű belenyúlásokkal dolgoztak, amelynek eredményeként a gyenge felső szintű beavatkozás tűnt a legkedvezőbbnek természetvédelmi szempontból. Ebben a parcellában alakult ki a legtöbb mikroélőhely, amely a biodiverzitás növekedése szempontjából lényeges feltétel. Az újulat növekedésének nagyobb esélyt ad, hogy Bajorország teljes területéről az erdő természetes felújulása biztosításának érdekében eltávolították (kivadászták) a gímszarvast – amelyet nem is engednek visszatelepedni –, és a vadlétszám szabályozását a vadrágás monitorozásainak eredményeitől teszik függővé. Az erdészetvezető elmondta, hogy a következő napon vadászatra készülnek, ahol 1500 ha-os területen fogják az őzet és a vaddisznót vadászni. A vadászaton 250 vadász vesz részt, részben kutyákkal, melynek során egy részük lesről vadászik, egy részük viszont „sétáló” vadász.  A terepi program egy várromnál (Zabelstein) zárult, ahol egy helybéli úriember kiskocsmájában voltunk az Ebrach-i Erdészet vendégei.

 

2016. november 17.

A következő napon került sor a tanulmányút betervezett képzésére. Daniel Kraus először elméleti oktatást tartott a marteloszkóp néven ismert módszerről. Maga a szó a francia eredetű martelage (=megjelölni) kifejezésből származik. A lényege, hogy egy 1 hektáros területen az összes fát megjelölik, majd minden lényeges méretet és tulajdonságot felvezetnek róla egy erre a célra kifejlesztett szoftverbe. A kijelölt terület alkalmas arra, hogy erdészeti szakemberek gyakorolják, milyen fákat vennének ki az erdőből gazdasági szempontok szerint, mely fák alkalmasak biotópfának, ill. melyek azok, amelyeket javafaként kell bent tartani az állományban. A gyakorlat végén a szoftver segítségével ki lehet értékelni a csoportok teljesítményét: mennyire tartották a résztvevők az ökonómiai, ill. az ökológiai szempontokat fontosnak a jelöléseknél. Az elméleti tájékoztató után a gyakorlatvezető megkérte a tanulmányút résztvevőit, hogy alakítsanak ki négy csoportot, és így szerveződve mindenki terepen próbálhatta ki a tanultakat. A biotópfák kijelölése egyéni feladat volt, az adatlap elemzését egy szakdolgozó végzi, és az eredményeket diplomamunkája elkészítéséhez használja fel. A csoportok érdekes eredményeket produkáltak: volt, aki a maximális kivehető limitet sem vette igénybe a gazdasági célok eléréséhez, viszont voltak olyanok is, akik a legnagyobb pontszámmal rendelkező biotópfát vágták volna ki. Tanulságként elmondható a gyakorlatról, hogy igen nagy rutint követel, egyszeri alkalommal nem sajátítható el a helyes jelölés, valamint az, hogy óriási a felelőssége annak a szakembernek, aki „élesben” végzi a fahasználati jelöléseket, mert évtizedekre meghatározza jó, avagy helytelen munkájával az adott erdő sorsát.

A marteloszkóp módszer szoftverjének bemutatása tableten

 

Marteloszkóp gyakorlat

 

Délután a Steigerwald-dal és Natura 2000 területeivel ismerkedtünk. Németországban is – csakúgy, mint nálunk – kezelési tervet (amelyet Magyarországon fenntartási tervnek nevezünk) kell írni a Natura 2000 területekre. Ez ott hatósági feladatkörbe tartozik. Magánerdőben támogatás fejében lehet és ajánlott alkalmazni, állami erdőkben viszont kötelező a betartása. Az adott területről készül egy állapotfelvétel, amelyet kiértékelnek, majd erre állapítják meg, mik azok a tennivalók, amelyeket feltétlenül szükséges, ill. ajánlott megtenni az adott terület természeti állapotának fenntartásáért és javításáért. A terület kiértékelésénél meghatározzák, milyennek kellene lennie ideális állapotban, és mit tükröz a valós állapot. Ennek megfelelően háromféle minősítést kaphat az adott terület (A, B, C), amelyből az A minősítésű az, amely a legközelebb áll az ideális állapothoz. Megtekintettük a Steigerwald-centrumot, amelynek építéséről is beszélt a központ vezetője. Igyekeztek természetes – főként fa – alapanyagokat felhasználni a megvalósítás során, s a tervek úgy készültek, hogy az építmény illeszkedik a mellette elhelyezkedő erdőhöz. Steigerwald három dologról nevezetes: az erdeiről, a boráról, valamint a horgászható vizeiről, halairól. Az állandó kiállítás interaktív elemei segítségével a látogató megismerkedhet a terület élővilágával. A látogatóközpont és a hozzá kapcsolható természetvédelmi programok a gyermekek környezeti nevelésének hatékony eszközei.

Steigerwald-centrum

 

Este a szállásra visszatérve – fakultatív programként – vitafórumot tartottunk az addig látottakról, ahol mindenki elmondhatta az útról szerzett tapasztalatait, véleményét. Annak ellenére, hogy a megbeszélés nem volt kötelező, majdnem maximális létszámú részvételi aránnyal zajlott. Moderátornak felkértük a tanulmányút WWF-képviselőjét, aki röviden felvezette a vitatémát, majd a vélemények elhangzása után az ő zárszavával fejeztük be a diskurzust. Jó hangulatú eszmecserét folytattunk, amelyben ugyan nem volt mindig konszenzus erdész és természetvédő között, de legalább mindenki megismerte az ellenérdekelt véleményeket is.

 

2016. november 18.

 

A pénteki napon Uffenheim-be utaztunk, ahol főként középerdő-gazdálkodásból származó tölgyesekkel ismerkedtünk elméletben, majd terepen. Középerdőn olyan erdőt értünk, amelynél a felső lombkoronaszint mageredetű, az alsó pedig sarjaztatott. Általában a kisparaszti gazdálkodásra jellemző, de a magánerdő-gazdálkodásnál is ajánlható módszer: a felső lombkoronaszintből értékesebb ipari fa nyerhető, az alsóból pedig szerfa vagy tűzifa. Középerdőkre láttunk példákat a terepi kiránduláson, majd megtekintettünk néhány magánerdő-gazdálkodói parcellát, ahol az erdők kimérése még meglehetősen ősi módszerekkel történik, egy öl hosszúságú farúddal, amely megközelítőleg 1,9 m.

Középerdőből kiinduló természetszerű erdőgazdálkodás Uffenheim-nél

 

 

2016. november 19.

 

Utolsó szakmai napunkon a Castelli hercegi család erdőbirtokára látogattunk, ahol Uwe Reißenweber főerdész, erdőgondnok kalauzolt minket. Megismerkedtünk a birtokon folyó erdőszerkezet-átalakítással. Ezen a területen is próbálnak természetközeli módon gazdálkodni, de nem titkolt cél a megfelelő gazdasági haszonvétel is az erdőből.

Itt is jelölnek ki biotópfákat, a korosztályokat és a fafajösszetételt széthúzzák, szerepet kap az erdőkben a természetes felújulás. Egy mintaterületen nem sikerült a mesterséges felújítás, viszont mellette spontán sikeres erdőfelújulás történt. Natura 2000 területen tájidegen fajokat nem telepítenek, a többi terülten is csak bizonyos %-ig.

A vadászatok szintén népszerűek, ennek megfelelően meglehetősen bőven találhatók vadászati berendezések, magaslesek az erdőszéleken.

Tanulmányutunk záró programja volt a Lombkorona-tanösvény (Baumwipfelpfad) megtekintése.

Lombkorona-tanösvény

 

A hazautazás alkalmával töltötték ki a résztvevők az elégedettségi kérdőíveket, de a szóbeli visszajelzésekből is az volt lemérhető, hogy a többség jól érezte magát, nyilatkozatuk szerint sok értékes tapasztalattal, ismerettel bővült a tudásuk az erdők természetszerű kezelését illetően.

 

A beszámolót összeállította: Mező Hedvig és Dudás György (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)

Képek szerzője: Mező Hedvig

További képek a tanulmányútról a LIFEinFORESTS weboldal galériájában találhatók.