2017. október 24-27 között a WWF Magyarország erdőprogramjának két szakértője, Dr. Gálhidy László , és Bódis Pál a LIFEinFORESTS projekt kapcsolatépítési, tudásmegosztási tevékenységének keretében látogatott el Bulgáriába, ahol a programjuk kitűzött céljának megfelelően az ártéri ligeterdők élőhely rehabilitációját célul kitűző LIFE Riparian Forests (LIFE13NAT/BG/000801) projekttel, illetve az azt végrehajtó projektkonzorciummal ismerkedhettek meg. A kapcsolatépítési szándéknak megfelelően a LIFEinFORESTS projekt végrehajtása során szerzett tapasztalatokat is megosztottuk a vendéglátó féllel.
A partnerek leterheltsége miatt a LIFEinFORESTS projekt partnerség többi tagja nem tudott részt venni a találkozón.
Az első programpontra a Ruse-i Erdészeti Igazgatóság központjában került sor: Itt mutatkozott be egymásnak a két projekt és a szakmai stábok. Megismerhettük nagy vonalakban a LIFE Riparian Forests projektet, az élőhely rehabilitációs területeket, valamint az alkalmazott erdészeti-élőhely rehabilitációs technikákról is élénk eszmecserét folytathattunk, amennyire azt a nyelvi korlátok lehetővé tették. Kiemelten szóba kerültek az ártéren jellemző idegenhonos intenzíven terjedő növényfajok – a zöld juhar, illetve a gyalogakác –okozta problémák is. Megtudhattunk, hogy a bolgár szakmai közvélekedés szerint a Duna ártereire a zöld juhart a magyar vízügyi szakemberek telepítették be a gátak védelme érdekében, és innen terjedt el más országokba. Az alkalmazott invazív korlátozó technológiák tekintetében Bulgáriában elsősorban a mechanikai irtás, illetve korlátozottan a vegyszerezést alkalmazzák. A projekt során élőhelyre habilitációt 50.2 hektáron hajtanak végre, ennek keretében 24, 7 hektáron 63 000 őshonos fajú csemetét telepítenek, valamint idegenhonos invazív fajok eltávolítását is célul tűzték ki több, mint 25 hektáron. A LIFE program célkitűzéseinek megfelelően az ártéri ligeterdőkkel kapcsolatosan ismeretterjesztő munkát is végeznek. Ennek a munkának keretében született a linken elérhető ismeretterjesztő kiadvány is.
Tekintettel arra, hogy a LIFE Riparian Forests meglátogatott helyszínei egyebek mellett a román-bolgár Duna szakasz szigetein helyezkednek el, csak motorcsónakkal voltak megközelíthetőek. A Duna nagysága miatt itt már akkora a vízfelület, hogy jelentős méretű hullámok alakulnak ki. Ezért a terepi program alakulása az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Végül vízre tudtunk szállni, és behajózhattunk a projekt területre. A parti sávban a tipikus puhafás ártéri ligeterdő képe fogadott minket. Ezeket az egyébként szép állományokat a projekt nem érinti. A célterület a sziget belseje volt. Itt korábban a termékeny öntéstalajok kisparcellás mezőgazdasági művelés alatt álltak. A cél itt az volt, hogy az invazívok által erősen veszélyeztetett, felhagyott területeken őshonos fafajokból álló faállományt hozzanak létre. A bemutatott területen hálózatban ültetett fekete- szürkenyár és füz csemetéket láthattunk, hasonlóan az ilyen területek magyarországi felújításaihoz. Az egyetlen lényegi különbség az volt, hogy az ápolási időszak során a sérült egyedeket nem vágják vissza. Ettől változatosabb törzsalakokat, ezáltal természetesebb erdőképet várnak, valamint hosszabb távon a hálózatos szerkezet sem lesz felismerhető meggyőződésük szerint.
Másnap a Rusenski Lom Natúrparkba látogattunk el, ami a Bolgár dunai-alföldbe bevágódó sziklás szurdokvölgy megvédésére hoztak létre. Természeti szépsége és geológiai alakzatai mellett kiemelkedő értéke a völgy sziklafalaiban megbújó sziklatemplomok, melyek az UNESCO világörökség részét képezik, elsősorban közel ezer éves nagyon jó állapotban megmaradt falfestményeik miatt. Itt a „Riparian Habitats in BG” LIFE08 NAT/BG/000281 projekt keretében végrehajtott tölgyes-sziles felújítást néztük meg. Ennek elsődleges célja, hogy a szurdokvölgy felett elterülő mezőgazdasági területek és a völgy között egy természetes pufferzóna jöjjön létre, mely a völgy patakjainak nitrifikációját is csökkentheti, és a nemkívánatos talajeróziót is fékezheti a jövőben, amennyiben stabil erdőállományt sikerül létrehozni. A felújítás során, és azt követően is az intenzíven terjeszkedő akác okozta a legnagyobb kihívást a területen dolgozó szakembereknek, és sajnos a projekt lezárulása után sem a nemzeti parknak, sem az erdészeti kezelőnek nincsenek arra forrásai, hogy a szükséges invazív korlátozást is magában foglaló ápolásokat elvégezzék. A nemzeti parki kolléga válasza alapján ők abban bíznak, hogy az őshonos fajok majd „lenövik” az akácot, és így egy természetszerű erdő fog létrejönni a területen.
A két nap során látottak alapján összegzésül elmondható, hogy a Natura2000 erdők kezelése esetében a magyarországi helyzet nem egyedülálló, mindenütt jelentős kihivásokba ütköznek a helyi szakemberek. Mind a természet, mind az ember által megteremtett gazdálkodási környezet komoly kihívások elé állítja az ott dolgozó szakembereket.
A látogatásról képeket a Galériában tekinthet meg.