Natura 2000

Mi a Natura 2000?

Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalta, hogy az Unió jogrendjét a hazai szabályozásba – megfelelő igazításokkal – beépíti. Így történt ez a természetvédelmi jogszabályokkal is; a csatlakozás pillanatától Magyarországra is érvényes a két uniós direktíva, a Madárvédelmi- és az Élőhelyvédelmi Irányelv.
Ezek értelmében hazánk köteles volt közösségi jelentőségű természetes élőhelyei, valamint állat- és növényfajai védelmében területeket kijelölni, amelyek így az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak. A hálózat eszméjére nevéből is következtethetünk: értékes természeti területek, élőhelyek többé-kevésbé összefüggő láncolata, amelyek az eredeti európai élővilágot őrzik.
A kijelöléssel hazánk területének közel 21%-a lett Natura 2000 terület. Az eredeti védett területeink csaknem mindegyike bekerült a hálózatba, de ezeken kívül további körülbelül 1.2 millió hektár kap uniós védettséget. Nem csoda hát, hogy ezek között igen nagy százalékban vannak mezőgazdasági területek, gyepek, tavak, folyók, erdők, ahol évszázadok óta gazdálkodás folyik.

Európában a szó szoros értelmében vett "vadon" elvétve található, a táj képét oly régóta formálja az ember, hogy még a természetesnek tartott élőhelyek túlnyomó többsége is így vagy úgy őrzi annak keze nyomát. Európában ezért különösen igaz, hogy a biológiai sokféleségnek meghatározó eleme az a bonyolult kapcsolatrendszer is, amely összeköti az embert a természettel: a háziasított állatok és nemesített növények sokfélesége, a különböző földhasználati praktikák.

A Natura 2000 területek védelmében tehát különösen hangsúlyos a gazdálkodók, a fenntartó, hagyományos gazdálkodási módok szerepe. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Natura 2000 hálózattal a rezervátum-szerű védelem helyett a társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi érdekek összehangolására alapozó megóvás kerülhet előtérbe.

Hogyan működik a Natura 2000?

Az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján a Natura 2000 megalapítása három lépésben történik:

  • Javaslattétel a Natura 2000 hálózatba bevonandó területekre;
  • A tagállamok javaslatai alapján közösségi jelentőséggel rendelkező területek listájának kialakítása;
  • A kijelölt területek felügyelőségeinek kijelölése.

Natura 2000-es területek kijelölése - tagállami hatáskör

A Natura 2000 kiterjesztése új területekre, tagállami kompetencia. Jóllehet az Irányelv alapján 1996-ig meg kellett volna történni a javaslattételeknek, mégis jelentős csúszások történtek ezen a téren. Ezek a csúszások arra késztették a Bizottságot, hogy eljárást kezdeményezzen az érintettek szemben valamint kezdeményezte, hogy bizonyos  Strukturális Alap támogatási programok elfogadásának feltételét a területi listák benyújtásához kössék. Ezt követően jelentős haladás történt és a legtöbb tagállam javaslata megérkezett.

Hogy segíti az Európai Bizottság a tagállamokat a Natura 2000 hatékonyabb végrehajtásában?

A Bizottság útmutatókat készített a végrehajtás közben felmerülő problémáinak elkerülése érdekében. Ezek közül már kiadásra került a gazdálkodási és a tervezési problémakört feldolgozó kiadványok és munkacsoportok a tagállamokkal közösen további témákat dolgoznak ki, megőrzési célokról, beszámolókról és monitoringról, valamint a vadászatról és vadgazdálkodásról. A Habitats és Ornis Bizottságok (Madárvédelmi Irányelv), valamint a nemrégiben megalapított ’Nature Directors’ kétévente történő ülésezése biztosítják a rendszeres kapcsolatot és párbeszédet a tagállamokkal.

Rendszeres kapcsolat és párbeszéd a tagállamokkal biztosítja a Habitats és Ornis Bizottságok és a nemrégiben alapított kétévente ülésező Nature Directors. Ezen rendkívül fontos fórum a felmerülő problémák korai megvitatására ad kiváló lehetőséget. Azon tagállamokból, melyekben jelentős előrelépés történt a területek kijelölésével kapcsolatban és melyek nyitottabb és akár közösségi tervezési folyamatokkal rendelkeznek (pl. Dánia, Hollandia, Egyesült Királyság) kevesebb panasz érkezik a Bizottsághoz.

Az erősebb és hatékonyabb tagállami panaszkezelési mechanizmusa csökkenteni tudta azon esetek számát, melyeket közvetlenül az Európai Bizottság kezel. (Bizottsági Munkadokumentum a Natura 2000-ről: http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/nat2000/2002_faq_hu.pdf)

Aktuális problémák – A területek kiválasztásával kapcsolatos konzultáció

Az Irányelv nem fektette le a terület kiválasztásával kapcsolatos konzultációs folyamat részleteit. Ennek eredményeként ezen folyamatok között országonként jelentős eltérések tapasztalhatóak a tagállamok közigazgatási rendszerének eltéréseiből fakadóan. Egyes tagállamokban részletekbe menő párbeszéd zajlott a területtulajdonosokkal és a bérlőkkel a gazdálkodási intézkedésről a területek azonosítása során, míg a több esetben alig volt, vagy egyáltalán nem történt konzultáció az érintett felekkel. Ez egyes tagállamokban számos nehézségre felhívta a figyelmet a közigazgatási és jogi rendszerből fakadóan, melyek lassították a javaslattétel folyamatát. A Bizottságot nincs ebbe a szakaszba bevonva, így nincs hatásköre sem beavatkozni a tagállamonként eltérő eljárásokba.

Natura 2000-es területek menedzsmentje

A Natura 2000 hálózat kialakítása egy hatalmas eredmény. A kijelölési folyamat a végéhez közeledve a figyelem lassan a területek menedzsmentjére irányul. A közösségi jelentőségű területek kijelölését követő hat éven belül a tagállamoknak kijelölnek különleges természetvédelmi területeket és elfogadnak olyan természetvédelmi intézkedéseket, illetve amennyiben szükséges, megfelelő gazdálkodási terveket és egyéb intézkedéseket is, melyek megfelelnek a természeti élőhely típusok ökológiai követelményeit és közösségi jelentőségű fajoknak adnak életteret. A Madárvédelmi Irányelv alapján kijelölt Natura 2000-es területek menedzsmentje a madarak élőhelyeinek ökológiai követelményei alapján történik. Az EU természetvédelmi irányelvei alapján a természetvédelmi célok teljesítése a gazdasági, szociális, kulturális, regionális és rekreációs igényeket számbavételével történik. A tagállamok feladata az irányelvek gyakorlatba ültetése a megfelelőbb módszerek és eszközöket segítségével a Natura 2000-es területek természetvédelmi céljainak elérése érdekében.

Az Európai Bizottság a tagállamokkal és az érintett felekkel szoros együttműködésben kidolgozta a Natura 2000-es területek menedzsmentjével kapcsolatot útmutatókat. Ez az útmutató megközelítések széles skáláját, gyakorlati tapasztalaton alapuló példákat tett elérhetővé. Ez a weboldal is hozzájárul a Natura 2000-es területek menedzsmentjével kapcsolatos információk, tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztásához. (http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/index_en.htm)

Natura 2000 Barométer

A Natura 2000 barométer jó áttekintést biztosít a Madárvédelmi és az Élőhelyvédelmi Irányelvek alapján létrehozott Natura 2000-es hálózat területeiről szolgáltat információt.

A barométert évente egyszer a tagállamok által nyújtott információk alapján frissítik. Ezen adatokat a rendszeresen megjelenő Natura 2000 hírlevélben is közzé teszik. http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/natura2000nl_en.htm

A barométer statisztikáit a koppenhágai székhelyű Európai Környezetvédelmi Ügynökség állítja össze.

Az aktuális Natura 2000 barométer a tagállamok által 2013 decemberéig benyújtott adatokon alapul. Ezek letölthetők (MS Excel fájlként két munkalappal) az alábbi linkről: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/barometer/index_en.htm

Hogy használjuk a Natura 2000 Barométert?

A két természetvédelmi irányelv számos területet kijelölt részben vagy egészben. A Natura 2000 hálózat elemeire összegyűjtött területi adatokat térinformatikai rendszer elemzéssel nyerték azon adatokból, melyeket a tagállamok által beküldött adatokból. A Natura 2000 számításai kiküszöbölik az átfedéseket az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi Irányelvek elemei között.

A felszíni területi adatok százalékos megoszlása csak a szárazföldön kijelölt Natura 2000 területekre vonatkozik és a tengeri területeken nem foglalja magába. Néhány tagállam jelentős nagyságú területet jelölt a tengeri területeiből.

Azon területek, melyeknek szárazföldi részaránya a teljes területből meghaladja az 5%-ot, azok szárazföldi elemeknek számítanak, míg amelyek területeknek a tengeri területeinek részaránya a teljes területből meghaladja az 5%-ot azok tengeri területeknek. Part menti területek, melyek tengeri területeinek részaránya meghaladja az 5%-ot, de az kevesebb mint a teljes terület 95%-a, azok egyszerre szárazföldinek és tengerinek számítanak.

Néhány tagállam nagy területeket javasolt Natura 2000-es területnek nyilvánítani pufferzónákkal együtt, míg mások csak a szigorúan vett magterületeket javasolták. Mindkét esetben az Élőhelyvédelmi Irányelv 6. cikkelye irányadó, mely új tevékenységekre alkalmazandó, még akkor is, ha azok Natura 2000-es területen kívülre esnek, mégis ezen tevékenységek valószínűleg hatással lesznek a területek integritására.