Mit adhat a szakmánknak Szlovénia?

Egy tanulmányút tanulságai

2015. szeptember 21-23. között népes szakmai delegáció vett részt azon a szlovén tanulmányúton, melynek tanulságait hazahozva talán mindannyian hozzá tudunk tenni a magunk szakmai és természeti környezetének fejlődéséhez. A Szlovén Állami Erdészeti Szolgálat munkatársai sokrétű programot állítottak össze, melynek során bemutatták a szakirányítási, felügyeleti rendszerüket, a tervezés, erdőművelés gyakorlatát éppúgy, mint a magánerdő gazdálkodókkal való felhőtlen együttműködés kulcsát vagy a civilekkel való kommunikáció érdekében tett parkerdei fejlesztéseiket.

A hazaitól merőben más termőhelyi, szervezeti, jogszabályi feltételekkel rendelkeznek. Az ország területének több, mint 60 %-a erdő, ennek 80 %-a van magánkézben (az átlagos erdőbirtok mérete 2,3 ha). A tarvágást 1949-ben betiltották, jelenleg a csoportos- vagy egyesfa szálalás valamelyik módszerét alkalmazzák. Ebben a gazdálkodási környezetben működik az a szlovén állami erdészeti szolgálat, melynél egy kézben központosul a tervezés, a felügyelet és a szakirányítás.

Egy erdészeti szolgálatnál alkalmazott erdőmérnök átlagosan 3000 hektár erdőterületért felelős, egymaga végzi a szakirányítást, a tervezési feladatokat és a magánerdő tulajdonosokkal együtt megy ki jelölni. Ez a fajta központosított munkavégzés garantálja az erdők tartamos, szakszerű kezelését és a konfliktus nélküli működést. Ha nézeteltérés adódik a tulajdonos és a szakszemélyzet között, vagy többet, máshogy szeretne termelni, ott tő mellett megbeszélik és megoldást találnak rá.

Az alkalmazott csoportos szálalás módszere miatt a védett, a Natura2000 és a gazdasági rendeltetésű területeken sem különböznek lényegesen az erdőművelési és fahasználati műveletek.

A Celje körüli parkerdő pedig iskolapéldája annak, hogyan kell tettekkel megoldani azt, amin mi, magyarok csak vitatkozni tudunk. A felismerést, miszerint a civilek és az erdőgazdálkodók közötti konfliktust az ismeretek hiánya okozza, rövidesen egy tökéletesen átgondolt cselekvési terv követte. Az önkormányzat megvásárolta a város körüli magánerdőket. Az erdészeti szolgálat pedig olyan bemutató turistaút-hálózatot alakított ki, melyen az összes konfliktusforrás hátterét rövid, lényegre törő táblák tisztázzák, sokszor helyben szemléltetve is azt (például kidöntenek és otthagynak egy veszélyes fát). Az összes általános- és középiskolás osztályt kiviszik a helyi erdész kollégák, különböző, játékos erdei oktató pontokon tanulhatják meg az iskolások az erdő működésének, szükségességének alapjait. Ezen keresztül pedig elérik azt, hogy a gyerekek tanítják otthon a szüleiket, sőt, a kicsik viszik el őket a parkerdőbe. Erdőpedagógia egy másik szinten.

A tanulmányút legnagyobb tanulsága a szlovén kollégák hozzáállása, profizmusa és szemléletmódja volt. Természetesen az erdőművelési módszerekből is tanulhatunk, felhasználhatjuk, adaptálhatjuk hazánk természeti viszonyaira, gazdálkodási körülményeinkre. Erre egyre nagyobb az igény és a szükség is! Azonban az, ahogyan felismerik a problémáikat, az alapoktól építik fel a megoldást, következetesen, és ahogyan kihasználják az adottságaikat, példaértékű. Ha csak egyvalamit hozhatnék haza Szlovéniából, a felismerés képességét választanám. A szakmánkban, a természeti környezetben megbúvó potenciál felismerésének képességét. Ez a szemléletmód pedig magában hordozza a tényleges megoldásokra való törekvést, legyen az az ágazatok összehangolása, kommunikáció a civilekkel vagy csupán a gazdálkodási módszerek újragondolása.

 

 

Forrás: www.oee.hu/hirek
Szerző, képek: Hajdú Márk
Hírszerkesztő: Nagy László