Szakmai beszámoló a 2017. április 24-29. között megrendezett lengyelországi tanulmányútról.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a LIFE13 INF/HU/001163 – LIFEinFORESTS pályázat keretében tanulmányutat szervezett Lengyelországba, a Bialowieza Nemzeti Parkba, melynek célja az volt, hogy a hazai erdészeti szakemberek in situ ismerkedjenek meg olyan kezelés mentes erdőkkel, illetve olyan természetkímélő erdőgazdálkodási módszerekkel, amelyekre jó példákat láthatnak Lengyelországban. A 32 szakmai résztvevő között voltak magán- és állami erdőgazdálkodók, erdészeti hatóság képviselője, erdészeti oktatók, valamint nemzeti parki és minisztériumi szakemberek közül olyanok, akik napi szinten foglalkoznak erdőkhöz köthető tevékenységekkel. A résztvevők átfogó képet kaptak egy beavatkozásoktól mentes erdő életéről, természetközeli erdőgazdálkodás mikéntjéről, a Lengyel természetvédelem és a nemzeti parkok napi működéséről, helyzetéről, problémáikról.
A meglátogatott terület rövid története: A Białowieżai őserdő (620 km2) védelme több száz éves múltra tekint vissza. 1386-tól a Lengyel Királysághoz tartozott; ebben az időszakban I. Zsigmond, Báthory István (erdélyi fejedelem) és III. Szász Ágost is szigorú szabályokkal védte az erdő és annak állatállományát a királyi vadászatok érdekében. Lengyelország harmadik felosztása után, a 19. században az orosz cárok vadászterülete volt, ami szintén védettséget jelentett az erdő számára, például mentes volt az erdőirtások és az erdőterületek mezőgazdasági művelésbe vonása alól. Az első jelentős mértékű fakivágások az első világháború idején történtek (kb. 3 millió m3), majd a második világháború alatt folytatódtak, melyet a megszálló németek hajtottak végre. Az erdőt 1921-ben nyilvánították védetté, majd 1932-ben itt jött létre Lengyelország első nemzeti parkja. 1939-ben az erdő a Molotov–Ribbentrop-paktum következményeként a Fehérorosz SZSZK része lett, majd a második világháború után kettévágta az országhatár. A területet 1979-ben vették fel az UNESCO Világörökség listájára, 1992-ben pedig kiterjesztették a világörökségi területet a fehéroroszországi oldalra is (ahol 1991-ben jött létre a nemzeti park), így kiterjedése ma 92 669 hektár. 1993 óta bioszféra-rezervátum. A Białowieżai Nemzeti Park Lengyelország legrégebbi és Európa egyik legrégebbi nemzeti parkja. Területét 1996-ban több mint duplájára növelték, azóta az erdő lengyelországi részének egyhatodát fedi le. A 10 517 hektáros összterületből 5726 ha szigorúan védett, de a parkot körülvevő állami erdőgazdaság 3224 hektáros területét pufferzónának jelölték ki.
Április 25.
A nemzeti park központjában fogadott bennünket a nemzeti park vezetősége. Elsőként Olimpia Pabian asszony, a Bialowieza Nemzeti Park (BNP) igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Aleksander Bolbot igazgató helyettes előadását hallgattunk meg a lengyelországi természetvédelem helyzetéről, állami irányításáról, szintjeiről (kormányzati, regionális és helyi), illetve a Bialowieza Nemzeti Park speciális helyzetéről, jellemzőiről. Ennek kapcsán elmondták, hogy legfőbb feladatuk a biodiverzitás megőrzése, az őserdő védelmének biztosítása, kutatása, valamint a bölényállomány megőrzése, kutatása, tenyésztése, génmegőrzése. A védelmi funkciók mellett kiemelt szerepet kap a turisztikai hasznosítás is, mivel évente több mint 170.000 látogató fordul meg a parkban. A fokozottan védett területet csak szakvezetővel, kis létszámú csoportokban (12 fő) kereshetik fel a látogatók. A csoportokat kísérő szakvezetőket a nemzeti park képezi ki, de különböző turisztikai cégek alkalmazásában vannak.
Lengyelországban is – csakúgy, mint nálunk – kezelési tervet (amelyet Magyarországon fenntartási tervnek nevezünk) kell írni a Natura 2000 területekre. Ez a terv 20 évre szól. Ezen terv iránymutatásai alapján végzik mindennapi munkájukat.
Az előadásokat követően a Nemzeti Park látogatóközpontjának állandó kiállítását tekintettük meg, amely interaktív elemei segítségével a látogató megismerkedhet a terület élővilágával. A látogatóközpont és a hozzá kapcsolható természetvédelmi programok a gyermekek környezeti nevelésének hatékony eszközei.
Délután szakvezetéssel megtekintettük UNESCO Világörökség részét képező fokozottan védett őserdőt, aminek legfontosabb jellemzője, hogy teljesen kizártak minden emberi behatást, így fahasználatot is. Az erdőrezervátumban a holtfa sokrétű szerepét is volt alkalmunk tanulmányozni. Itt az a gyakorlat, hogy az elhalt fákat az erdőben hagyják, amely élőhelyül szolgálhat moháknak, zuzmóknak, gombáknak, xilofág rovarfajoknak, illetve odúlakó madaraknak és emlősöknek. A kidőlt fa gyökértányérjának helyén felgyűlt víz is mikroélőhelyet teremt, és válhat szaporodásra alkalmas élőhellyé egyes kétéltűfajok számára. Az erdő különböző részein a holtfa mennyisége igen változó képet mutat, mennyisége átlagban 170 m3/ha, de vannak olyan erdőrészek, ahol eléri a 750 m3/ha-t is. Láthattuk többek között azt is, hogy a „békén hagyott” erdőben a természetes erdődinamika folyamatokat még egy igen erős nagyvad állomány mellett is jól működnek. Kísérőink rávilágítottak a fekvő holtfa egy különleges funkciójára is: ott ahol sok a földön fekvő holtfa a gímszarvasok nem szívesen tartózkodnak, mert a farkasok könnyebben zsákmányul ejthetik őket, így a természetes felújulás is sokkal jobb, mint a kevesebb kidőlt fát tartalmazó erdőrészekben.
Az erdőben egyetlen beavatkozás történik rendszeresen: a turista utakra rádőlt fák egy részének kivágása és elgurítása a forgalom zavartalanságának biztosítása érdekében. Ezt a beavatkozást többnyire kézi keresztfűrésszel vagy elektromos láncfűrésszel végzik. A terület határait felügyelő őrszolgálat elektromos meghajtású quadokkal közlekedik. A fokozottan védett területen is rendszeresen végeznek kutatásokat, melynek keretében nem csak a természetes erdődinamikát vizsgálják, hanem az erdei ökoszisztéma szinte minden egyes elemét. Egyes monitoring jellegű vizsgálatok, mint például a madár monitoring már több tíz éves múltra tekint vissza. Ennek egyik érdekes eredménye, hogy az őserdőben a magas fajszám mellett a madarak denzitása jóval kisebb, mint a féltermészetes erdőkben. A legrégebben elkezdett, állandó mintavételi helyhez kötött kutatás a ma is folyó 1936-ban kezdődött erdészeti kutatás.
Április 26.
A tanulmányút 2. napján először az európai bölénypopulációról hallgathattunk meg egy előadást a nemzeti park központjában, majd látogatást tettünk az Európai bölénytenyésztő központban/bölényrezervátumban. Megtudhattuk, hogy az európai bölény utolsó vadon élő példányát 1919-ben egy orvvadász lőtte le itt, a Bialowieza erdőben. Állatkerti példányok összegyűjtésével 1929-ben kezdték el újra felszaporítani az állományt az erdőben kialakított kifutókban. Az első szabadon engedés 1952-ben történt. Ma már a vadon élő állomány nagysága megközelíti a 600 példányt. A nemzeti park mindent megtesz, hogy a bölények jól érezzék magukat, és folyamatosan szaporodjanak. Az alábbi védelmi és monitoring tevékenységeket végzik: áttelepítés más területekre, beteg egyedek kiszűrése, téli etetés az állatok helyben tartása és a környező művelt területeken esetlegesen okozott kár megelőzése érdekében. Néhány egyedet jeladóval láttak el, hogy jobban követni tudják az állatok mozgását. A bölények téli takarmányát részben úgy teremtik elő, hogy szerződést kötnek helyi gazdákkal, akik lekaszálják a füvet a saját gyepterületeiken és a nemzeti park által kialakított etetőhelyekre hordják. Ezért 600 Euro/hektár támogatást kapnak. A bölények létszámából és táplálkozási szokásaikból adódóan az erdők felújulására lényeges befolyással nincsenek. A látogatóközpontban meg lehet tekinteni a bölények mellet minden nagyobb testű emlőst, ami előfordul a nemzeti parkban (farkas, hiúz, jávorszarvas, gímszarvas, vadmacska, vaddisznó).
Délután a nemzeti park oktatási tevékenységével/programjaival ismerkedtünk meg. Többek között gombákról szóló oktatási programot dolgoztak ki, melynek keretében kiállítások, gyermek – és családi programok, főzőversenyek, előadások kerülnek megrendezésre. Ehhez kapcsolódóan rajzpályázatot is hirdettek családoknak. Egész Lengyelországból érkeztek be pályamunkák, a nyertes családokat 3 napig látták vendégül a nemzeti parkban. Emellett egy országos több szintű vetélkedősorozatot is megrendeztek, több nemzeti park részvételével. Természetesen erdei iskolát is üzemeltetnek, ami igen népszerű a diákok körében.
Április 27.
Ezen a napon egy, a nemzeti parkkal határos állami erdőgazdaságot kerestünk fel. A gazdaság területe 12.000 ha, de ebből csak 1120 ha-on történik erdőgazdálkodás, a többi valamilyen védelmi funkcióval rendelkezik (erdőrezervátum 4122 ha, referencia erdő 4048 ha, 100 évesnél idősebb referencia erdő 2171 ha). A védelmi célú erdőrészeken semmilyen beavatkozás sem történik, csak az utak, tanösvények 30 méteres sávjában döntik ki a veszélyes fákat, de azokat sem szállítják el, hanem helyben marad, mint holtfa. Odafigyelnek a hangyabolyok védelmére is, fakerítéssel védik a vaddisznók túrása ellen. Az utóbbi időben a vaddisznó már nem okoz gondot, mert az afrikai sertéspestis kiirtotta az állomány 95 %-át.
Olyan területeken, ahol korábban például meliorációs beavatkozások voltak, elkezdtél a mocsaras területek vízviszonyainak helyreállítását. Nagy hangsúlyt helyeznek a területek bemutatására is. Sok a szabadon látogatható, jól jelzett turistaút információs táblákkal, illetve fixen telepített tájékozódási futó pályákat is kiépítettek.
Délután meglátogattuk az Erdészeti Oktatási Központot, amely 1944 óta működik. Részletes információt kaptunk az erdészetek működéséről, a problémákról. 3 főerdészet működik a területen, védett terület 1/3-a tartozik ide. Lucfenyő, kocsányos tölgy és enyves éger a legjellemzőbb fafajok. Szúinvázió a legnagyobb probléma, mely ellen a védekezés egyetlen módja a fertőzött fák kivágása. Folyamatosan monitorozzák a szúk állományváltozását, felmérik a fák állapotát. Az invázió nem új keletű folyamat, hasonló események a múltban is többször előfordultak (1882-óta 6 alkalommal volt). A legutóbbi gradáció csúcs évében kb. 220.000 m3 lucfenyő pusztult el.
A nap zárásaként végigjártuk Lengyelország legrégebbi tanösvényét, a Zebra Zubra-t, melyet a hetvenes években jelöltek ki. Az ösvény mintegy 4 km hosszú, mely egyrészt mesterségesen kialakított töltéseken, másrészt pallósoron kanyarog mocsaras területen, érintetlen erdőkben.
Április 28.
Ezt a napot is a nemzeti park központjában kezdtünk. Vajda Zoltán a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság részéről két előadást tartott. Egyik előadásában a LIFEinFOREST pályázatot mutatta be, a másikban a Kiskunsági Nemzeti Park természeti értékeit ismertette a magyar és a lengyel kollégákkal. Ezután egy egész napos terepi programra invitáltak minket, melynek során a terület északi részére látogattunk el, ahol a korábbi erdőkezelési gyakorlat bemutatása történt meg. Ezt a területet húsz éve csatolták a nemzeti parkhoz, addig gazdasági célú hasznosítás folyt. A jó erdészeti gyakorlatnak köszönhetően a természeti értékek részben megmaradtak. A most folyó beavatkozások célja már kizárólag természetvédelmi célú. A nap során lehetőségünk volt megismerni az erdőkezeléssel kapcsolatos új módszereket, mint természeti környezetünk megóvási lehetőségének megismertetését. Gyakorló erdészek osztották meg tapasztalataikat, véleményüket a támogatási rendszer működéséről, a tevékenység gazdaságosságáról, miközben megismerhetjük az általuk gondozott erdőterületeket és az itt zajló munkamódszereket is. Az adott területről készül egy állapotfelvétel, amelyet kiértékelnek, majd erre állapítják meg, mik azok a tennivalók, amelyeket feltétlenül szükséges, ill. ajánlott megtenni az adott terület természeti állapotának fenntartásáért.
Következő állomásunk egy gazdasági célú erdő volt, ahol természetközeli gazdálkodást próbálnak megvalósítani. A veszélyessé vált fákat csak „megvágják” egy ponton/oldalon és markolóval döntik ki, és az erdőben hagyják holtfaként, azért hogy a turisták számára megmaradjon a természetes hatása az erdőnek, ne lássanak láncfűrésszel vágott tuskókat. Ezek a fák innentől kezdve már biotópfaként töltik be szerepüket azokban az élőhelyfoltokban, amelyek a populációk számára biztosítják a folyamatos és természetes átjárhatóságot a különböző élőhelyek között. A nap végén még megnéztünk néhány a látogatók számára kiépített megfigyelőhelyet ahonnan a környezetük zavarása nélkül figyelhetik meg az erdő és a kapcsolódó vizes élőhelyek életét.
A tanulmányút zárásaként egy tábortűznél elköltött vacsorával búcsúztunk el Lengyel kollégáinktól és a csodálatos Bialowieza erdőtől.
A hazautazás alkalmával töltötték ki a résztvevők az elégedettségi kérdőíveket, de a szóbeli visszajelzésekből is az volt lemérhető, hogy a többség jól érezte magát, nyilatkozatuk szerint sok értékes tapasztalattal, ismerettel bővült a tudásuk az erdők természetszerű kezelését illetően.
További képeket az erdészszakmai tanulmányútról a Galériában találhat.
A beszámolót összeállította: Vajda Zoltán és Kis Viktória (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság)
Képek szerzője: Vajda Zoltán
„Továbbfejlesztett kommunikáció, együttműködés és kapacitásbővítés a Natura 2000 erdők biodiverzitásának megőrzése érdekében” LIFE+ Információ és Kommunikáció pályázat - LIFE13 INF/HU/001163