Natura 2000 erdők kezelése a Mecsekben
A LIFEinFORESTS projekt keretében megvalósult tanulmányúton a WWF Magyarország szervezésében több mint 30 résztvevőnek nyílt lehetősége a mecseki és mecsek-környéki erdőkben a Natura 2000 szempontokat figyelembe vevő gazdálkodási tevékenységét megismerni.
A május 18-19-én megrendezésre került tanulmányúton részt vevő állami- és magánerdő gazdálkodók, természetvédelmi szakemberek, ökológusok, az erdészeti tudományos intézet munkatársai részletes képet kaphattak a természeti értékek megőrzését is célzó helyi erdőgazdálkodás tapasztalataiból, kihívásaiból.
Az első nap folyamán a Mecsekerdő Zrt kalauzolásával változatos helyszínek kerültek bemutatásra.
A Kővágószőlős melletti ércdúsítóhoz tartozó véderdő szerkezetátalakításának bemutatása során a résztvevők megismerhették, hogy egy kizárólagosan településvédelmi rendeltetésű erdő esetében milyen lépések tehetők az erdő szerkezet átalakítására. A 60-as években telepített „védőfásítás” a 90-es években a fafajkészlet összetételéből adódóan (A fásítás nagy része óriásnyárral történt) elkezdett összeomlani, ezért indokolt volt a mielőbbi szerkezetátalakítás elvégzése. A korábbi fásítást az erdészeti hatóság támogató együttműködésével rendkívül elegyes, őshonos fafajokból (MJ, KJ, EH, VK vadgyümölcsök,KTT) álló faállományra cseréltek le. Az állományalkotó fafajok megválasztása során fő szempont a lehető leginkább alkalmazkodóképes fafajösszetétel kialakítása volt a cél, tekintettel arra, hogy a klimatikus változásokra így lehet az erdőt a leginkább felkészíteni. A klíma egyre „mediterránabb” irányba tolódására Ripszám István a Mecsekerdő termelési vezérigazgató helyettese indikátorként az énekes kabócák egyre északabbi megjelenését említette meg. A klímaváltozás hatásaira való felkészülésben a nem faanyagtermelést szolgáló elsődleges rendeltetésű erdőkben megoldásnak látják az elegyfajok arányának növelését. Régiójukban erre az ezüst hárs preferálása is jó lehetőségeket biztosít. A cser felhasználásával nem voltak annyira jó tapasztalataik. Figyelembe kell venni a déli irányból érkező cser gombás megbetegedést is, mely a dél-dunántúli állományokban megjelenik egy kárláncolat részeként, mely akár komoly cserpusztulást is eredményezhet.
A délelőtti program kibővült a Bakonya 20/C erdőrészlet természetvédelmi rendeltetésű KTT állomány lékes felújításával, ahol a tapasztalatok szerint az egy famagasság méretű lékekben nagyon szép újulat jelenik meg. A munkát az előző körzeti erdőtervezési időszakban, körülbelül 10 éve kezdték meg, az erdészeti hatóság erdőtervező munkatársának szakmai támogatása mellett. Tapasztalataik szerint a megfelelő, nem túl nagy méretű lékek kialakítása esetén azok elszedresedése sem okoz gondot. A déli kitettségű, faanyagtermelést nem szolgáló erdőrészlet felújítása során a lékek mellett egyenletes bontást is alkalmaznak, ezzel ugyancsak támogatva az újulat megjelenését, a további lékeket pedig az idős fák egészségi állapotát is figyelembe véve nyitják. A Natura2000 szempontrendszerét szem előtt tartva ezen állományokban is törekszenek az elegyesség elősegítésére, és a biodiverzitás növelésére, melyet elsősorban a nagy tömegű holtfa (6-8%) visszahagyásával, és a biotóp fák megtartásával (6-8 db/ha) támogatnak.
Az ebéd utáni programot a Pécsváradi erdészet területén, Magyaregregy községhatárban folytattuk. Ifj. Partos Kálmán, a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi erdészetének erdőgondnoka bevezetőjében elmondta, hogy az erdészetük által kezelt 12 ezer hektárból 11 ezer áll védelem alatt. Ebből kb 7000 hektár esik nemzeti védettség alá, míg a többi a Natura2000 hálózat része. Az erdőfelújítások 80 százalékát természetes felújítással hajtják végre, mesterséges felújításokat pedig makkvetéssel végeznek. Területükön az éves fakitermelés volumene körülbelül 40000 m3. Annak ellenére, hogy évente több mint 700 nagyvad kerül terítékre az erdőfelújtások befejezése csak kerítések alkalmazásával lehetséges. Bár a bemutatott átalakító és szálaló erdőtömbben jelenleg nincs kerítés; a későbbiekben indokolt lehet. Véleményük szerint a szálaló erdőszerkezet kialakítása, fenntartása csak jelentős vadlétszám-korlátozás mellett lehetséges. A szálaló gazdálkodás bevezetéséhez a jó adottságok mellett a megfelelően nagyméretű gazdálkodási egységek is szükségesek.
A bemutatott faállomány múltjának ismertetésekor Partos Kálmán felhívja a figyelmet arra, hogy az 1800-as években 50-70 hektáros tarvágásokkal kezelték a környék erdeit. A Magyaregregy 47/A FANE bükkös erdőrészletben a résztvevők a természetes erdődinamikát és annak vizsgálatával kapcsolatos tapasztalatokat ismerhettek meg. Az erdőrészletben körülbelül 4-5 ezer fa egyedi felvételét erdőmérnök diplomatervezők 1986-ban végezték el, az állománydinamikai kutatások részben erre az adatbázisra építenek, de az erdőgazdaság örömmel fogad és támogat minden tudományos vizsgálatot a területen. A faállomány jelenleg körülbelül 1000-1100 m3/ha fatömeggel rendelkezik, a kimagasló faegyedek elérik a 45-47 méteres magasságot is. A megfigyelések szerint az állomány szerkezetessége az élőfakészlet növekedésével csökken. A KTT elegy a száraz félszáraz termőhelyi foltok kivételével visszaszorult, de az ezüst hárs szálanként elegyben megtalálható. A megfelelő faállomány szerkezet kialakítása során különös tekintettel kell lenni a termőhelyi mozaikosságra. Erre építve a megfelelő lékméret megválasztásával (melyek ebben az állományban kb. 10 méter átmérőjűek) lehet biztosítani az erdő folyamatos megújításával a megfelelő kor- és térszerkezetet.
A Magyaregregy 52/A átalakító üzemmódban kezelt KTT állományában szálalóvágással történik az erdő felújítása. A Natura2000 céljainak megfelelően a mikroélőhelyek megtartására törekszenek, ennek érdekében megtartanak az állományban erdész szemmel „rossz törzsalakú” faegyedeket is, valamint jelentős mennyiségű, 15-20 m3 fekvő, és kb 20 m3 álló holtfát hagynak a területen. A 300 m3-nél kisebb lékekben a tapasztalataik szerint a KTT nehezen újul, különösen a B és EH konkurenciája mellett. A nagyobb lékekben is szükséges a KTT támogatása a tisztítási korig.
A vacsorát követő rövid esti séta során a résztvevők megcsodálhatták a Kövestetőn a közelmúltban átadott kilátóból a tájat, ezután a szálláson az érdeklődők gondolatébresztőként megnézték a Mi élő erdőnk című projektfilmet és levezetésként megvitatták a nap közben felmerült kérdéseket.
A tanulmányút második napján a pécsi parkerdő kezelését végző Biokom Nonprofit Kft. a nagy közjóléti igénybevétel melletti természetközeli erdőkezelési lehetőségeiről tartott bemutatót Szilasi Tamás erdőgazdálkodási vezető. Pécs városa feletti, déli lejtőkön található erdőállományok kezelésének egyik legfontosabb feladata a FF elegyes állományok átalakítása a termőhelynek megfelelő őshonos MOT-VK-CS állományra. Az erdő történetének ismertetésekor elmondta, hogy a Pécs feletti hegyek a több évszázados legeltetés következtében szélsőségesen degradált, és erősen erodált termőhelyeit, a kor tudásának megfelelően a város síkvidéki részéről hozott termőtalajjal, padkázással próbálták feljavítani. Ekkor, 100 évvel ezelőtt telepítettek először fekete fenyőt. majd újabb jelentős telepítési hullám volt a 70-es évek fenyvesítési „lázában”. Az elmúlt évtized legnagyobb kihívása a FF pusztulási kárláncolata, melynek a parkerdő állományait is jelentősen érintette. A pusztulás mértékét egyedi felvétellel rögzítették, ezt követően alakították ki a szerkezetátalakítási tervet, melynek során jól tudtak támaszkodni a megjelenő természetes MOT, VK, EH, CS újulatra. Tekintettel az erdő kiemelkedő közjóléti jelentőségéből adódó társadalmi és helyi politikai a szerkezetátalakítás keretében végrehajtott fakitermelések előkészítésekor szakértői véleményeket is beszerzett az erdőgazdálkodó, ezzel is felkészülve a későbbi konfliktusok kiküszöbölésére. Célul folyamatos erdőborítás fenntartását határozták meg. A szerkezetátalakítás tervezése és kivitelezése során a Biokom Kft. folyamatosan együttműködött az erdészeti hatóság és a DDNPI illetékes szakértőivel.
Az átalakítás eredményeként a természetes fafaj összetétel és a megfelelő összetételű cserjeszint kialakulásának hatására csökkent az erdő tűzveszélyessége, a talajerózió valamint a látogatói nyomással, és a klímaváltozás kihívásaival szemben is ellenállóbb állomány jött létre. A mozaikos szerkezetű állományba számos védett növényfaj, pl. nőszőfűk és más orchideák, borzas szulák jelentek meg újra. A munkák során lovas közelítést alkalmaztak, mely nagyban hozzájárult a közelítési nyomok gyors regenerációjához, bár a szakmai vezető hozzátette, hogy ezek a munkák – részben az alacsony értékű választék – miatt veszteségesek voltak (A lovas közelítés költsége 7000 Ft/m3 volt), de egy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő esetén ez nem elsődleges szempont. Az erdőgazdálkodás során figyelmet fordítanak a mikroélőhelyek megőrzésére, pl. nagy mennyiségű holtfát is visszahagynak. A holtfával kapcsolatos tájékoztatással is hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogatók elfogadják ezt a természetközeli, de nekik még szokatlan erdőképet. Az invazívok terjedésének korlátozása mindennapos feladat, legjelentősebb feladatokat a bálványfa mellett az akác visszaszorítása jelenti. Az erdőben több helyen magtálcákat helyeztek ki, így a szajkók is közreműködhetnek a természetes regeneráció erősítésében.
Délután a DDNPI kalauzolásával a Kelet-Mecsek erdőszerkezet átalakítási munkáiba, KTT erdőkezelés kihívásaiba kaphattunk betekintést. A helyszíni eszmecsere során a helyi szakértők egyetértettek abban, hogy az elmúlt két évtizedes közös tapasztalatuk során sokat közeledtek egymáshoz az erdőgazdálkodás lehetőségeivel kapcsolatos álláspontjaik. Meghatározó szerepet játszott ebben, hogy a nemzeti parkok is erdőgazdálkodóként tevékenykednek, és szembesülnek a természetvédelmi szempontokat figyelembe vevő erdőgazdálkodás kihívásaival.
A nemzeti park munkatársai Nagy Dénes ostályvezető, és Laczik Dénes erdészeti referens kifejezetten a számukra kihívásokat jelentő erdőrészleteket mutattak a résztvevőknek. Az első erdőrészletben sarj eredetű akácos állomány fafajcseréjével kapcsolatos nehézségekről esett szó. A Natura2000 területeken található akácosok fafajcseréje nagy költséget jelent az erdőgazdálkodó számára, mivel a vegyszerhasználat korlátozása miatt rendkívül kézimunka igényes a felújítás kezdeti időszaka. A felújításoknál jelentős problémákat okozott még a rágcsáló- és a nagyvad-kár is. Az akácsarjak vegyszeres korlátozását kizárólag kontakt szerekkel, a lehető legkisebb szennyezéssel próbálták kivitelezni. Tapasztalataik szerint a leghatékonyabb az augusztusi időszakban, a levelek kenésével felvitt vegyszeres irtás volt.
Ezt követően a Templomhegyen meglátogatott idősebb kocsányos tölgyes állományhoz indultak a résztvevők. Az állományban gyalogolva a nagyvad jelenlétének egyértelmű jeleit lehetett felfedezni. A bemutatott kerítés nélküli lékben az újulat állapota is ennek megfelelő képet mutatott. Legutolsó állomásként egy bekerített, körülbelül fél hektáros állománynál álltak meg a résztvevők. Itt az időben elnyújtott fokozatos felújítóvágás lehetőségeiről, és a vad szerepéről válthattak pár gondolatot.
A program lezárásául a WWF Magyarország Alapítvány részéről Gálhidy László és Bódis Pál köszönte meg a vendéglátó Mecsekerdő Zrt, Biokom Nonprofit Kft, illetve a DDNPI képviselőinek a tartalmas és tanulságos programot, melynek során a résztvevő erdészeti, természetvédelmi, és ökológus szakemberek egyaránt gazdagodhattak. Kiemelték, hogy a magasabb színvonalú, a természeti értékek megőrzését és fejlesztését is szolgáló erdőgazdálkodásra csak közös munkával, és hatékony együttműködéssel van lehetőség.
További képeket az erdészszakmai tanulmányútról a Galériában találhat.
Írta:
Bódis Pál
WWF Magyarország